NAMASTÉ, azaz sziasztok!

Sokszor hallottátok már a jógaórák végén elhangzani a “Namasté” szót. Esetleg tapasztaltátok utazásaitok során, hogy az összetett kézzel, mosolyogva meghajlás egy gyakorta megjelenő köszönési forma, egyfajta ázsiai kulturális hagyomány. Nézzük most meg, mit is jelent ez a kis szó és mozdulat.

Az összetett tenyerek, Anjali mudra vagy Pránámászana, mély tiszteletet és köszöntést jelentő kéztartás. Szinte egész Ázsiában elterjedt, üdvözléskor és búcsúzáskor is használják. Mindig-mindenhol, idegenek és barátok, minden korosztályban és társadalmi státuszban.  Mondanak Namastét Anjali mudra nélkül is, de találkozhatunk meghajlással Namasté nélkül is. 

Sok keleti vallásnak is része, mint a tisztelet, hódolat vagy imádat kifejezője. Használják buddhisták, taoisták, sintoisták és jóga gyakorlók egyaránt. 

A hinduizmusban azt jelenti: meghajolok a benned lévő isteni szikra előtt. 

Jöhet egy kis etimológia? Azaz honnan, mikortól ered ez a szó? Már a védikus irodalomban is megjelenik a Kr. előtti 3. évezred körül, szanszkritul persze. A “Namah” szó a mai korban pedig azt jelenti meghajlás, tiszteletteljes üdvözlés, a “te” pedig neked. Ezért a Namaste szó szerint azt jelenti, meghajolok előtted. 

Mind a hinduizmusban, mind a mai modern spirituális gondolkodásban arra a hitre utal ez a köszöntés, hogy mindenkiben ugyanaz az isteni szikra lakozik. Az Átman, a lélek, mindenki belső önvalója Istentől származik, a Brahmannal azonos, de már személyessé, Énné vált. Brahman minden élő lényben működő és működtető életenergiaként van jelen. A benned lévő isteni szikra ugyanaz, mint bennem. Mivel az Átman Isten szikrája, mindenkiben jelen vannak isten tulajdonságai. Mindenki “Isten gyermeke”, mert ahogy nem tudom a szüleim genetikai örökségét kitörölni, az Isteni szikra is örök bennem. Az egyetlen kérdés, hogy vajon elfogadom vagy megtagadom ezt a spirituális örökséget.

Amikor meghajolok előtted, Isten előtt hajolok meg. Lelkem isteni eredete felismeri és tiszteli benned ugyanazt az istenit. Ez nem szétválaszt, hanem összeköt. Amikor legközelebb a matracodra lépsz, emlékeztesd magad, hogy a tested az Átman kifejeződése, de nem a helyettesítője. Ez megnyitja majd a teret, ahol felismered értékességedet, isteni teljességedet, és gyógyulhatsz.

Mert a Namasté meghajlás sokkal több köszöntésnél... gyógyító kéztartás is. A mudrák, kéztartások szabályozzák az energiaáramlást a testben, ez ma már bizonyított. Segítségükkel felszabadíthatjuk a testben létrejött energetikai gátakat, segíthetjük öngyógyító folyamatainkat.

A szív előtt összetett kéz ellazítja a testet, csökkenti a szorongást és a stressz. Összehangolja a 2 agyfélteke működését, emeli a gyakorló rezgésszintjét, értelmi és érzelmi harmóniát teremt. Békét, nyugalmat, együttérzést és hálát ad.

Gyakorold minél többször!

Namasté

Túróczi Ágota 

 

Spirituális hárítások – amikor a fény keresése, elvakít

A téma, amit ebben az írásban megpendítek a pszichológia és a spiritualitás integrációjának gyermeke. A fogalom - spirituális elhárítás - egy John Welwood nevű, buddhista pszichológustól származik, a 80-as évekből.

Azért akartam erről írni nektek, mert magamból kiindulva úgy éreztem, nagyon tanulságos rávilágítani olyan működéseinkre, melyeknek talán egyáltalán nem vagyunk tudatában.

Tapasztalatból tudom, hogy aki jógát gyakorol, abban megszülethetnek olyan gondolatok és érzések, melyek őt, az átlag ember fölé emelik. Ha spirituális útkeresésben vagy, netalán érezted már magad a jóga gyakorlásod, meditációd, relaxációs, energetikai ismereteid vagy bármi más miatt úgy, hogy kicsit azért több vagy, mint az átlag mugli, akkor ez az írás, most neked is szól.

Mik azok az elhárítások?

Olyan tudattalan védekezés, aminek segítségével, ahogy a neve is sugallja, elhárítasz magadtól számodra fájdalmas, vagy stresszes helyzeteket. Megóvva az „én”-t, az önértékelését fenyegető és saját hibáival szembesítő történésektől. Mielőtt nagyon beindulnának a fogaskerekek az elmédben attól a kérdéstől, hogy vajon te szoktál-e hárítani, segítek: szoktál. Mind szoktunk. És az, hogy erre képes vagy, tulajdonképpen jó hír! Akinek elhárító mechanizmusok széles tárháza áll rendelkezésére, az egy jól fejlett egóval rendelkezik. Ami akár tetszik, akár nem, beugró ebbe a közmegegyezéses valóságba, amiben élünk.

Mitől lesz egy elhárítás spirituális?

Gyakran, miközben magasabb értelmet keresünk az életben, annyira felfelé kacsintgatunk, hogy észre sem vesszük, egónk spirituális köntösbe bújtatva magát, ugyanúgy tovább hárít, hogy elkerülhesse, a fenyegető és fájdalmas dolgokkal való szembesülést.

Íme néhány példa, amin keresztül könnyebb megérteni ennek a működésnek a természetét.

Találkoztál már olyan emberrel aki mindig pozitív? Esik eső, fújjon szél, ő mindig derűs, mindig a dolgok jó oldalát nézi. Olyannyira, hogy nem is hajlandó elfogadni a dolgok árnyoldalát vagy fájdalmas mivoltát.

És olyannal, aki mindenre tudja a választ? Aki bármi is történjen veled, egy pillantásból „lejön” neki, hogy azért van szerelmi problémád, mert a kettes csakrád visszafelé forog? Általában ezek az emberek, arra is mindig „lecsatornázzák” a választ, hogy mit kell tenned azért, hogy jobban légy. Jobb szeretnek más háza táján sepregetni.

Az is spirituális hárítás, amikor lenézzük a ciki érzelmeket (például: harag, gyűlölet, bűntudat, bánat) és csak a szimpatikus érzelmeket (öröm, boldogság, hála) vagyunk hajlandók érezni, megélni.

Amikor alantasnak és hátrébb valónak tekintjük a fizikai testünket és annak igényeit, ezért inkább csak a lélek magasztos dolgaival törődünk.

Az, amikor mártír szerepben élünk és mindenkit magunk elé helyezünk; és az is, amikor megtagadjuk a szenvedést.

Bármit is gondolsz most a fent olvasottak nyomán, tudd: oké vagy ha már tapasztaltál magadban ilyesmit. Alig hiszem, hogy léteznek olyanok, akik ezeket az érzelmeket és gondolatokat hírből sem ismerik.

A hárítások távol akarnak tartani attól, ami éppen, ebben a pillanatban történni akar. Feljön egy fájdalmas emlék. Mi az első reakciónk? Hess, hess csúnya gonosz érzelem! Nem akarlak érezni! Miért? Mert fáj. Ám ha a test bölcsességére támaszkodunk (és ha valamire érdemes támaszkodni, akkor ez az), megértjük, hogy minden bennünk felbukkanó érzelemnek és gondolatnak, oka és célja van. Nem véletlenül jönnek fel, és nem is azért, mert valami hibádzik a rendszerben. Az egyetlen hiba, ha van ilyen, nem hallgatni arra, amit belső világunk sugall.

Az igazi spiritualitás talán az, ha megtanuljuk megengedni magunknak, hogy legyen, ami lenni akar. A hárítások, megakadályoznak ebben. Ám ennek belátása és felismerése, egy nagyon fontos lépés az önismereti úton. Fogadjuk el, hárító én-részeinket is, és öleljük magunkhoz azt is, ami nehéz.

Különös módon, minél megengedőbbek vagyunk a nem kívánatos belső tartalmainkkal kapcsolatban, annál könnyebbé, harmonikusabbá válhatnak a hétköznapok.

És végtére is, nem ez a cél?

Ferenczy Andi 

Új év, új élet! - hangzik el sokak szájából minden év végén.

Reményekkel teli várjuk a január első napját és bízunk benne, hogy hatalmas lendülettel tudunk belekezdeni a terveink megvalósításába, és sikerül hosszú távon kitartani az újévi fogadalmaink mellett.

Ha az évszakok sorolásából indulunk ki: tavasz-nyár-ősz-tél, akkor nem a január a legalkalmasabb időszak az új szokások felvételére, sem a régiek elengedésére, hisz energetikailag sem kapunk kellő támogatást hozzá.

Évek óta figyelem az amasole jógastúdió életében, hogy az újévi kampányszerű jógázás január 3. hetére már szinte teljesen alábbhagy. Nem csoda, hisz a természet még pihen, mi pedig nagy erőkkel próbálkozunk a karácsonykor elfogyasztott falatok ledolgozásán munkálkodni. Ez persze sokszor kudarcba fullad, mert a bennünket körbe vevő természettel együtt ez a lendület is befagy. Amennyiben sikerül a természet energiával megpihenni és a téli időszakban erőt gyűjteni, tervezgetni és álmodozni, harmóniába kerülni vele, sokkal könnyebb lesz a tavasz beálltával az eltervezgetett új szokásokat behozni a mindennapjainkba.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki feküdjön vissza a tévé elé és tespedjen. Nagyon is jól tetted, ha összeszedted a célkitűzéseidet a 2019-es évre vonatkozóan.

Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha a belekóstoltál az újévi új életbe és esetleg nem tudtad hosszútávon működtetni, akkor ne tépd szét a listát.

Tartsd továbbra is szem előtt és hagyd hogy a tavasz lendülete az újabb nekifutás alkalmával támogasson benne.

Ilyenkor érdemes önmegfigyelést végezni. Ami a jógaórákat illeti meditatívabb órákat látogatni, befogadni, pihenni, „yinben” maradni. Lélegzetről lélegzetre egyre közelebb kerülve önmagadhoz megérezni, hogy mi az amire nem a tudatod, hanem a lelked vágyik. Milyen új, esetleg más minőségű életre, mint ahogy korábban éltél.

Íme néhány hasznos tipp erre az időszakra:

• Sétálj a téli friss levegőn, hagyva hogy lépteidet csak a mély légzések kísérjék.
• Végy egy relaxációs kádfürdőt, kellemes illóolajokkal, lágy zenével és gyertyafénnyel.
• Látogass el egy hangfürdőre, ahol semmi más dolgod nincs, mint kényelmesen elhelyezkedni a matracodon, és ellazult állapotban hagyni, hogy a különböző hangszerek rezgései harmonizálják a testedet és felszabadítsák a lelkedet.
• Vegyél részt egy yin jógaórán, ahol az oktató figyelembeveszi a csoport és a természet energiáit és szakszerűen tartja a teret, hogy te teljesen belelazulhass a gyakorlatokba.
• Fogyassz el egy lélekmelengető forró teát, ízlelgesd csukott szemmel kortyról kortyra.
• Végezz 7 perces jegyzetelés naponta: vegyél elő egy füzetet és 7 percen keresztül vesd papírra a gondolataidat. Fontos, hogy ezt kézírással tedd és mindegy, hogy van-e értelme annak, amit írsz, csak írd, nem kell visszaolvasnod!

Ha tiszteletben tartod a tested igényeit, meglátod kirobbanó energiákkal fog megáldani a tavasz közeledtével. Ha nehezebben indulnak a reggeleid íme egy rövid reggeli gyakorlás: Reggeli energetizálás. Alkalmazd napi rendszerességgel! 

Jakab Adri 

 

 A tél gyönyörű, a tél megpihenés, a tél visszahúzódás. A természet és az ember együtt pihenhet meg, hiszen kint minden adott hozzá: hamarabb sötétedik, hűvös van és minden lassabb. 

A kérdés, hogy “bent” is készen állunk -e erre? 

Nekem eddig a karácsony előtti időszak mindig munkával telt, hiszen ahol dolgoztam, a kereskedelemben, ez a legfelfokozottabb időszak. Hulla fáradtan estem haza 24.- e délután pár nap pihenés után pedig mehettem vissza az akció előkészületek miatt és január közepéig nem volt megállás. Az én választásom volt, az biztos, és az is hogy ezt a feszített tempót, hogyan éltem meg. 

Mert volt olyan időszak, hogy sírva mentem haza és olyan is hogy szuperül érzetem magam a bőrömben. 

Volt olyan nap mikor eljutottam jógázni, ha reggel akkor a napom egész máshogy kezdődött és ha este akkor igazán ki tudtam kapcsolni. 

Nem mondom, hogy a jóga mindenre megoldás, inkább annak a fontosságát emelném ki, hogy nekem mit adott: abban a másfél órában magamnak én voltam a legfontosabb. Hogy megajándékoztam magam egy kis idővel, hogy töltekeztem fizikálisan és mentálisan és ez az energia nem csak rám, a környezetemre is hatott. 

A jóga egy út a sok közül, ami harmonizálja a testet, lecsitítja az elmét. 

A jóga egy út a sok közül, ami utat mutathat neked egy olyan élethez, hozzáálláshoz, amivel boldogabb és teljesebb életet tudsz élni. 

A jóga egy út a sok közül, amit érdemes kipróbálnod, mert nincs veszíteni valód. 

Én idén munkát váltottam és most lehetőségem van arra, hogy sokkal több figyelmet szenteljek magamra és hogy ne hajszoljam túl a testem/ elmém ebben a periódusban, de azt látom, hogy továbbra is nagyon kell figyelnem arra, hogy ezt tényleg meg is adjam magamnak. 

Nehéz ezekben az időkben magunkra, csak magunkra szentelni az időt, hiszen ezer kötelesség és feladat vesz minket körbe és mindeközben még gyártunk is magunknak belőle. 

Azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy a belső nyugalom és pihenés rajtunk múlik, ahogyan az is, hogy éljük meg az ünnepek előtti felkészülést. 

A harmónia és az együttlét öröme benned kezdődik, figyelj a szívedre, hogy mire vágysz igazán és add meg magadnak azt, ami kiegyensúlyozottá, nyugodttá és boldoggá tesz. 

Apropó: voltál ma már jógázni? :)

Janka

 

 

Engedd el!

Amióta az eszemet tudom, érdekel a divat, és hogy milyen ruha van rajtam. Nagyon sok pénzt, időt és energiát fektettem abba, hogy „menőn” öltözzek. Továbbmegyek: egy kis megvetés, lenézés is volt bennem azok irányában, akiknek ez nem volt olyan fontos, és vígan elvoltak egy melegítőben. (Én még otthon sem hordok melegítőt, hiszen otthon is csinos vagyok...) Aztán szép lassan ez az öltözködéssel kapcsolatos elvárás − mind magam, mind mások felé − átalakult bennem. Már nem kényszerítem a lábam kényelmetlen magassarkú cipőbe csak azért, mert az szexi. Már nem az az elsődleges, hogy mit fognak szólni mások, hány embernek tetszem.

Bevallom, csapongok a gondolataim között. Nagyon sok minden kavarog a fejemben. Legszívesebben leírnám, de az hatalmas terjedelmű, talán egy regény nagyságú is lenne. Úgy gondoltam mindenből írok egy kis ízelítőt.

Számomra a jelen az, amikor a mostra fókuszálsz. Megélt érzéseid élményét átéled, és tudatosítod cselekedeted. Ha tudatosan a jelenben élsz, sokkal körültekintőbb és megfontoltabb leszel. Ezzel, pozitív irányba tudod fordítani életed. A jóga megvilágításában a jelen, nekem a pillanatot, a nőiességet, a gyengédséget, lassú mozdulatokat, a türelemre tanító pillanatokat jelenti. A harmónia megteremtője és fenntartója.

Amikor a múltról beszélünk újra éljük a hiányainkat, a veszteségeinket és örömeinket. Ez egyfajta módja annak, hogy kihajtogatva lássuk, papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk mindig is létezni fognak. A kudarcokat általában negatív tulajdonságként tartjuk számon, jobb, ha nem feledkezünk meg a múltról, hanem okulunk belőle hiszen ez a legnagyobb tanítónk.

Bizonyára mindannyian várjátok már az őszi kihívásunkat. Sajnálattal kell közölnöm, hogy idén nem lesz kihívás az Amasole Jógastúdióban! Helyette lesz egy 29 napos, nagyon izgalmas program, mely külső-belső nagytakarítással, sok jógával és egyéb otthon végzendő feladattal vár Titeket!

Úgy tűnik, tényleg itt van az ősz, hiszen már napok óta esik és az iskola is elkezdődött. A gondtalan, napsütéses órák helyét fokozatosan átveszik a komor, szürke hétköznapok. Egyre nehezebben indulnak be a reggelek, egyre morcosabb arcokat látunk mindenfelé. És bizony mi is egyre feszültebbek vagyunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak minket, felnőtteket stresszelnek a hétköznapok és a gyerekek biztosan könnyebben átvészelik, hiszen még nem nyomja annyi minden a vállukat.