Keleti jóga, nyugati jóga

Egy olyan témáról szeretnék írni nektek, ami engem is nagyon foglalkoztat. Néha még nehézséget és fejtörést is okozott, ahogyan próbáltam megtalálni a helyem a trendek és ősi tradíciók forgatagában.

Markáns különbségek vannak aközött, hogy valójában milyen céllal jött létre a jóga és aközött, ahogyan ma űzzük.
Itt nyugaton általában az ászanákat gyakoroljuk, a légző gyakorlatokat és néhányan még a meditációt is. Sokan viszont még az oktatók közül sem tudják azt, hogy a jóga valójában ennél többről szól. Gyakran hallottam különböző országok különböző jóga tanárainak a szájából, hogy milyen csoda ezeket a több ezer éves pózokat gyakorolni a mai modern világban. S míg ez egy romantikus gondolat, nem igaz. Az általunk gyakorolt pózok hatalmas százalékban maximum száz évesek. A hajlékony, erős emberi test és a kreativitás szüleményei ezek a néha már tornászi képességeket igénylő mutatványok.

 

Maga a jóga, egy 6000 éves hagyomány. Keleten, a meditáció fogalmától elszakíthatatlan spirituális gyakorlás melynek egyetlen célja: „ a Lélek megkülönböztetése mindattól, ami nem a Lélek”. Túllépni világunk és egónk illúzióin és meglelni a Végső Valóságot – tehát a megvilágosodást.

Sok nyugati gyakorlóval beszéltem már erről és többeknek okozott hasonló fejtörést saját helyüknek megállapítása ebben a kavalkádban.

Mert hát, mit is csinálunk mi akkor ezeken a jóga órákon? Mi a célja és mi a haszna a fizikai test edzésén túl, ha megvilágosodni nem fogunk tőle?

A mi gyakorlásunk is számtalan csodálatos és hasznos eredménnyel járhat, ha tudatosságot viszünk a mozdulataink mögé. Eredetileg ezek az ászanák csak ahhoz kellettek, hogy a test mozdulatlanságra való képességét és az elme egyhegyű fókuszát kifejlesszék. Mindezek azért voltak szükségesek, hogy a lényegi gyakorlást – tehát a meditációt – megkönnyítsék.
Mi, manapság ennél egy fizikailag sokkal színesebb, dinamikusabb és izgalmasabb gyakorlást végzünk. Azt gondolom, hogy tökéletesen rendben van az is, ha valaki csak ennyit akar a jógától: testmozgást.

De ha te is azoknak a táborát gyarapítod, akik szeretnének egy mélyebb, tudatosabb fókuszt vinni a mindennapi gyakorlásukba, akkor ezt a következő néhány pontot neked is írtam.

Az önmegfigyelés készsége:
Sokan mikor jógázni kezdünk, először szembesülünk azzal, hogy olyan folyamatok figyelhetők meg testünkben amiket nem mi irányítunk és mégis hatással vannak ránk. Talán jelentéktelennek tűnik ez sokak számára és apró semmiségnek. Valójában azonban az önmegfigyelés képessége az első és egyik legfontosabb lépés, önmagad megismerésében. Az első lépés a teljesség felé. Vedd komolyan és gyakorolj úgy, mintha először tekintenél ezeknek az érzeteknek a létezésére. Ászanákban és azokon kívül is. Figyelj! Gyakorlás közben figyeld meg a tested érzeteit és elméd örvényléseit. Legyél tudatos arra, ami benned zajlik.

A lelassulás művészete:
Rohanó világunkban megszokott az, hogy a fejünk tele van gondolatokkal; képekkel; testünkben jönnek-mennek az érzelmek és idegrendszerünket elárasztják a különböző külső-belső fizikai behatások. Aztán nap végén mikor az ágyszélére roskadunk nem is értjük, pontosan mitől vagyunk ennyire fáradtak és kimerültek. A rendszeres jógagyakorlás, az erre való tudatossággal megtámogatva segít lelassulni és ezáltal, megérkezni a jelen pillanatba. Ahogy a bölcs mondja: minél gyorsabb körülötted a világ, annál inkább le kell lassulnod. És ez nem egyenlő azzal, hogy unatkozni kezdünk. Nagymértékű önfegyelemre is tanít minket az, hogy szándékosan kiragadva magunkat a nyüzsgésből azt mondjuk: Állj! Most lelassulok. Most megfigyelek. Nem sodródom, hanem jelen vagyok.
A valós élet, itt és most van. Ha nem figyelsz, lemaradsz róla.

A derűs egykedvűség képessége:
Szeretem ezt a kifejezést de elsőre egészen ellentmondásosnak hat. Hogy lehetünk derűsen egykedvűek? Én kezdem azt gondolni, hogy csak egykedvűen lehetünk valójában derűsek. Ez a fogalom nem csak a jóga világában szerepel. Más keleti hagyományokban és spirituális tanításokban is gyakran előfordul. Lényege az, hogy nem hiszünk el mindent, amit elménk a felszínre dob. Illetve, hogy amit feldob, attól hátra lépünk és nem az indulatokban elmerülve és azokon keresztül éljük meg az eseményeket, hanem nyugalmi középpontunkból.
Hogy a jóga gyakorlás példájánál maradjunk, tegyük fel, hogy éppen egy ászanában vagy. Tartod és tartod. Fárasztó; nehéz; ki akarsz jönni belőle; talán égnek az izmaid; a szíved csak úgy kalapál; dobol a véred; tiltakozik ellene az elméd és úgy érzed egy örökkévalóság óta vagy már ebben a pózban. Hogyan hat ez rád?
A derűs egykedvűség úgy jelenhet meg egy ilyen helyzetben, hogy miközben tudatos leszel arra, hogy a tested fárad; az izmaid égnek és a belsőd fellázad a megterhelő póz ellen, befelé fordítod a figyelmed és azt mondod magadnak: Hm, úgy tűnik kihívás ez a póz a testemnek. Tehát nem adod oda magad az esetleges haragnak vagy kétségbeesésnek, amit kivált belőled ez a helyzet. De nem is nyomod el magadban! Egyszerűen odafordítod belső figyelmed, elismered a benned felbukkanó érzet vagy érzelem létezését, majd visszatérsz a középpontodba és onnan gyakorolsz tovább.

Ha ennek a három dolognak tudjuk áldozni a figyelmünket jógázás közben, az nem csak a matracon töltött perceinket fogja más minőségbe emelni, hanem az egész életünket. Mert a jógaórán tanultak átszivárognak majd életünk más területeibe is.

Nem a póz a lényeg, nem a jóga stílus amit gyakorolsz és még csak nem is az oktató, hanem te. A minőség, amit a gyakorlásodba viszel. A figyelem. Az éberség. A jelenlét.

Namaste,
Andi