Megtalálni, ami igazán élvezetes és tudatosan elmerülni a tevékenység örömében 

Bevallom, csapongok a gondolataim között. Nagyon sok minden kavarog a fejemben. Legszívesebben leírnám, de az hatalmas terjedelmű, talán egy regény nagyságú is lenne. Úgy gondoltam mindenből írok egy kis ízelítőt.

Számomra a jelen az, amikor a mostra fókuszálsz. Megélt érzéseid élményét átéled, és tudatosítod cselekedeted. Ha tudatosan a jelenben élsz, sokkal körültekintőbb és megfontoltabb leszel. Ezzel, pozitív irányba tudod fordítani életed. A jóga megvilágításában a jelen, nekem a pillanatot, a nőiességet, a gyengédséget, lassú mozdulatokat, a türelemre tanító pillanatokat jelenti. A harmónia megteremtője és fenntartója.

Amikor a múltról beszélünk újra éljük a hiányainkat, a veszteségeinket és örömeinket. Ez egyfajta módja annak, hogy kihajtogatva lássuk, papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk mindig is létezni fognak. A kudarcokat általában negatív tulajdonságként tartjuk számon, jobb, ha nem feledkezünk meg a múltról, hanem okulunk belőle hiszen ez a legnagyobb tanítónk.

 

A jövő az az ami még nem következett be. Ahogy megéljük a jelent és az már múlttá válik egyre közelebb kerül a jelenhez. A megvalósuló vagy éppen a meghiúsuló célok a múltbéli és jelenbéli tettektől függenek. Vagyis a célok megfogalmazása és annak eléréséhez vezető rögös út, ugyanakkor sokkal nehezebbnek tűnik számunkra. Érezzük, hogy nem jelenik meg valami jó, de nem tudjuk megfogalmazni, valójában melyik utat szeretnénk magunkénak. Mindenki maga alakítja a jövőjét. A jövődet csak te tudod megálmodni.

Nézzük meg a pszichológia és a jóga szempontjából a jelen, a múlt és a jövő jelentését

A pszichológia görögül „pillangót” és „lelket” jelent. (A lelket gyakran ábrázolják pillangónak.) A múlttal és a jövővel foglalkozik. Nagyon sok kérdés merülhet fel bennünk annak vonatkozásába, hogy mi okozta, hogy ide jutottunk, és hogyan érhetjük el az személyiségünk által ideálisnak tartott állapotot. A jóga testi-lelki-szellemi hatásai ennek ellenére arra bátorít, hogy fedezzük fel azt a varázslatot, ami már a jelen pillanatban is a miénk, a belső béke megvalósítása. Nyíljunk meg a jelenre, és éljük át azt, hogy milyen csodásak, ellenállhatatlanok, mesébe illőek vagyunk. Létünk nagy kérdései előkerülnek.

– Hogyan viszonyulok magamhoz?

– Hogyan legyek jóban magammal?

– Ki vagyok én? Milyen vagyok én?

– Kritikus vagyok-e a testemmel, az érzelmeimmel, a tetteimmel kapcsolatban?

– Milyen érzés amikor megítélem magam? És milyen lenne, ha kritika nélkül valóban elfogadnám önmagam?

– Mi mindennel kell tisztában lennem ahhoz, hogy elmondhassam, ismerem önmagam? Ha nem értékeljük magunkat, másokat sem fogunk. A jóga utat mutat, az önuralom, fegyelmezettség, mind a test, mind az elme vonatkozásában. Nincsenek feltételek magunkkal és másokkal szemben, befogadók leszünk a (jelenre) pillanatnyi helyzetre.

Nézzük a kapcsolatok szempontjából

A társas kapcsolatok már a fogantatástól kezdődnek. (ez az anya gyermek kapcsolat azon formája, mely jól működik, és életre szólóan biztos alapot ad az önbizalomhoz és a másik emberhez fűződő szeretetkapcsolat kialakításához). A kapcsolatok toleranciája, megértése ott kezdődik, hogy észrevesszük a saját magunkkal való viszonyunkat. Egy jó kapcsolaton dolgoznunk kell. Ahogy az egyéni életünknek úgy párkapcsolatunknak is dinamikusan változó élete van. A hosszú távú kapcsolatok, úgy tűnik, egyre kevésbé működnek a társadalmakban. Hogy mit gondolok? Türelmetlenek vagyunk a másikkal, nem vagyunk kaphatók arra, hogy kompromisszumokat kössünk, nem harcolunk a kapcsolatainkért, hanem hátat fordítunk, a múltra koncentrálunk. Amikor megérkezünk ebbe a világba, sérülékenyek vagyunk és képtelenek leszünk a jelen helyzetből a jövőre figyelni. Aztán fokozatosan újra élhetjük az (múltból) eredeti családunkból számunkra zsigeri szinten ismerős érzelmi helyzeteket, lélektani pozíciókat mert, hogy ez jelenti ez adja meg világképünk helyességét, létezésünk biztonságát. Ezek az otthonról hozott minták. Például: „busz és pasi után soha ne fuss, mert öt perc után úgyis jön a következő”; „férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út”. Ha valakinek az apa azt mondja: „ lusta vagy, buta vagy” elhisszük neki és talán azt is gondolhatjuk, hogy nem vagyunk elég jók az ő szeretetére. Azt érezteti velünk a sok negatív meghatározás, hogy sok olyan tulajdonság hiányzik belőlünk, ami szükséges ahhoz, hogy tökéletesek legyünk.

Megoldás – Van ilyen? Inkább elfogadás

Egy kapcsolat akkor fog jól működni, ha teljesnek érezzük és el tudjuk fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és ez által a másikat is olyannak, amilyen valójában. Aztán felfedezzük, hogy a saját magunk feltétel nélküli elfogadása nem belőlünk származik. Rájövünk, hogy többet nem kell azon görcsölnünk, hogy szeressük magunkat. Ezzel a felismeréssel elkezdhetünk igazán élni mindenféle gátlások és olyan akadályok nélkül, amiket feleslegesen állítottunk fel magunknak korábban, és a teljességhez vezető út sokkal egyszerűbb lesz.

Hogyan segít ebben a jóga? Egy új irányból közelíthetjük meg önmagunkat. Ráébreszt, hogy nem az a korlátolt “én” vagyok, aminek korábban hittem magam. Megtanítja, hogyan éljünk az adott pillanatban és segít átélni azt, amit az érzés magával hoz. A figyelem iránti igény kielégül, tehát eltűnik a feszültség és a csalódottság is hamar elillan. Nekem a jógagyakorlatok sokat segítenek a jelen megélésében és a gondolatok lelassításában. „Amikor az első jógaórámon lefeküdtem a matracomra, már a ráhangolódás alatt hirtelen a nyugalom érzése árasztott el. Ez nagyon kellemes volt a napi folyamatos rohanást követően, amikor a munkámmal és a szülőséggel járó napi feszültség oldására kerestem hatékony megoldást. Majd, amikor a harangból előhívott rezgés eljutott az egész testemben, mintha egy testi lelki masszázsban részesültem volna. Nem akartam, hogy vége legyen. Teljes biztonságban éreztem magamat. A hangok kipucolták a fejemből a negatív gondolatokat és pozitív energiával töltöttek fel. Hozzásegített ahhoz, hogy azzá váljak, aki igazán vagyok. Elkezdtem hinni magamban, küzdeni azért, ami fontos. Remélem, hogy a gyakorlásotok alatt, amikor a jelen pillanatra tudtok fókuszálni Ti is át tudjátok élni, azt az érzést amit én éltem át akkor.

Szeretettel,

Csorbáné Pokrián Judit