Néhány gondolat a szerepeinkről és a meditációról

 

Első gondolatom a meditációról leginkább a kiegyensúlyozottság és az önkontroll. Ez véleményem szerint is mind releváns, de ha tovább viszem a gondolatmenetemet számomra a legfontosabb, a lelki béke megértése és megtapasztalása. Ezek elérésének a célja, hogy a stabil érzést meg tudjam tartani. Ahhoz azonban, hogy állandó stabilitást tapasztalhassunk, több dologra van szükség. Azt kell elérnünk, hogy a meditáció alatt, a harmónia, összhang tapasztalatát vissza tudjuk idézni aktuális helyzetekben, empirikus életünkben, különösen olyankor, amikor nem könnyű megőrizni a belső önuralmunkat. Ha ezt nem tudjuk elsajátítani, megkérdezhetjük magunktól, mi haszna van egyáltalán?

Először is meg kell keresni feszültségeink okait, majd megtanulni egy meditációs technikát. Tehát a megértés által és a meditáció alatt felhalmozott erő segítségével megismerjük és megszüntethetjük az okok gyökereit.

Mi a meditáció?

A meditáció egy olyan gyakorlat, ami segít abban, hogy megismerjük önmagunkat, hogy felfedezzük, hogy valójában kik vagyunk.

• „A meditáció egy mellékhatások nélküli nyugtató lehet, amit eredményesen felhasználhatsz testi egészségednek, lelki békédnek helyreállítására.
• A rendszeres meditáció békét teremt a lelkedben.Harmóniában lehet önmagával és a világgal is.
• Érzelmei és gondolatai lecsillapításával segít megismerni önmagát. Ezzel nemcsak a gondolatait és érzéseit, hanem a testét is képes lesz uralni. 
• A spirituális felhangokat lehámozva róla, egy olyan eszköz a kezében, amelynek segítségével egyensúlyban tartja a testi és szellemi állapotát, megőrizheti nyugalmát és szellemi frissességét.

Meditációra alkalmas idő a reggel vagy amikor már túl vagyunk a napi teendőkön. A legnagyobb kihívás akkor meditálni, amikor nincsen hozzá kedvünk. A meditáció alatt üljünk kényelmesen, egyenes háttal. Ülhetünk a földön is egy kispárnán keresztezett lábbal, vagy ha ez kényelmetlen, akkor egy széken. Csendes helyet válasszunk, ahol nem zavarhat a zaj vagy a túl sok látnivaló. Egy halk zene segítheti az ellazulást.”

„//www.harmonia-centrum.hu/meditacio”

 

Ami engem igazán foglalkoztat a meditáció fogalmában az az, hogy segít abban, hogy megismerjem, felfedezzem önmagam. Valójában„Ki vagyok Én”.  Felmerül bennem a kérdés, melyek megválaszolásához a társadalom és a kultúra azzal nyújt segítséget, hogy az adott helyzetekben az éppen számomra megfelelő szerepek elsajátítása irányt mutatnak, hogy éppen mely utak életképesek, melyek biztosítják az alkalmazkodást és a boldogulást.

 

 

 

Milyen szerepeink vannak?

Szerepeinket szereptortával szoktuk szimbolizálni. Látható milyen arányban oszlanak el a szerepek. 

A fenti ábrát a saját munkám során tapasztaltak alapján készítettem.

Egy nap során nagyon sokféle szerepet játszunk.  Én a napomat úgy kezdem, mint feleség és anya, majd a munkámban segítő szakember, délben találkozom a barátaimmal és délután tanárként a jógastúdióban, este ismét anyaként és feleségként szerepelek. Elgondolkodom rajta, vajon melyik szerep maradt ki a napomból? Hol vagyok és melyik vagyok én ezekben a szerepekben? Minden egyes szerepben személyiségünk egy oldala mutatkozik meg. Néha érezhetjük, hogy ellentétes szerepeket játszunk. Az igazi egyéniségünket nem az a szerep határozza meg amit játszunk. Igazából, kiegyensúlyozottságra, harmóniára, összhangra, békére és az önkontrollra van szükségünk. Amikor reggel felkelek és belenézek a tükörbe ugyanolyannak látszom magam, mint előző nap. Ugyanakkor tudom, hogy az évek során testünk elhasználódik, változik. A gondolataink, amit tudunk azonosítani, ami velünk együtt változik, ami a saját életszakaszunknak megfelelő. Személyiségünket a lélek adja és az összes szerep, amivel a nap folyamán azonosulunk, például: tanár, a diák, a férfi, a nő, az anya, az apa, a barát, a rokonok, ugyanígy vannak munkával, szabadidővel, társadalmi élettel kapcsolatos szerepeink is stb.

Előfordulhat, hogy egyes szerepekben jobban érezzük magunkat, másokban kevésbé. Vannak olyan szerepek melyek adottak, és ezeken nem tudunk változtatni, ilyen például a nemi szerepek vagy életkori szerepek. Ha minél több szerepünk van, azt gondoljuk megvéd minket az időnként mindenkivel előforduló kudarcok negatív hatásától(énkomplexitás). A szerepek nemcsak leírják a viselkedést, hanem bizonyos mértékben elő is írják. S időnként nehéz egy-egy adott szerep követelményeinek megfelelni és mindig következetesen viselkedni, vagy éppen ezeket a szerepeket egymással összehangolni. Felmerül bennem, vajon melyik a legfontosabb szerep számomra? Ezek most jelen vannak az életemben? Milyen arányban vannak? Van e vágyott szerepem? Elégedett vagyok e vagy elégedetlen a szerepeimmel? 

Van, amikor szerepek közötti vagy belüli feszültséget tapasztalunk. Fontos ennek feloldása.

Stratégiák:

1. védőmechanizmusok (cselekvéssor megállapítása)

2. szerephierarchia (fontossági sorrend felállítása)

3. kompromisszum (enged az elvárásokból, egyik sem lesz teljes értékű).

Azáltal, hogy megértjük és megtapasztaljuk az igazi tulajdonságainkat, önbizalmunk és önismeretünk is növekszik. Ha megőrizzük a lélektudatosságunkat (meditáció és szerepeink segítségével) akkor a kiegyensúlyozottság, harmónia, összhang, és az önkontroll igazi állapotában maradhatunk. Ez természetesen időbe telik és a gyakorláshoz igyekezetre van szükség, de az idő múlásával maga a gyakorlás is élvezhető és egyre több siker, nyereség származik belőle. 

Legyen szép napotok!

Judit