Ischiai élménybeszámoló András szemein keresztül

Jógatábor, Ischia 2019. 

Tavaly, Krétán voltam először Amasole jógatáborban. Ismeretlenként érkeztem (a résztvevők közül Adriennen kívül senkit sem ismertem), csapattagként távoztam. A tábor minden perce fantasztikus volt, beleégett a tudatomba, imádtam mindenkit, alig vártam, hogy újratalálkozhassam a csoporttal.

Így természetes volt, hogy az elsők között jelentkeztem, a nekem megfelelő időpontban Iscián meghirdetett jógatáborba.

A számításom bevált, szinte a teljes tavalyi csapat ott volt, kibővülve új, csupa jó fejekkel. Bőven volt időnk megbeszélni az elmúlt év történéseit, mert a repülő késése, és a nápolyi csúcsforgalom miatt éppen, hogy elértük az utolsó szárnyashajót, amely még időben szállított bennünket a vacsorához.

A szigetről csak ennyit:

Amikor a föld teremtője tervezőasztalán tologatta a tengereket és a szárazföldeket, és egy áldott pillanatában létrehozta Ischia szigetét, bizonyára az a gondolat vezérelte, hogy ez milyen jó helyszíne lesz egy Amasole jógatábornak. Hogy biztos legyen a dolgában, reggeltől esetig örökké ragyogó napot is rendelt a szigethez, meg egy kis termálvizet, ha valaki mégis megunná a tengert.

Aztán sokkal később megihletett valakit, aki a meredek sziklafalból kinövesztett egy gyönyörű szállodát, amelynek minden szobája az azúrkék tengerre néz, és a tetejét úgy alakították ki, hogy, az pont alkalmas legyen jógázásra.

És lőn, a gondolat beteljesedett, mert Adrienn rátalált erre a csodálatos helyre és megszervezte a jógatábort.

Képzeljétek el, hogy a jógaórákon nem a Stúdió tükreit, sajátos levegőjét, hanem a tengert látjátok, lágy szellő fújdogál, a levegő tele van oxigénnel és igazi sós, tengeri illattal (ha éppen nem főzik az ebédet).

Hát ilyen körülmények között jógáztunk, többnyire napi két alkalommal.

Voltak „sup” foglalkozások is. A sup egy vízen stabilan állónak látszó, deszkaszerű képződmény, amely azonnal elveszti látszólagos stabilitását, ha megpróbálsz ráállni. A többség veleszületett tehetségnek bizonyult, rövid gyakorlás után állva is meg tudták tartani a deszka stabilitását, és sajnos nem tartoztam közéjük.

Ennek ellenére nagyon élveztem a deszkán tartott jógaórákat, amelyek új élményekkel gazdagítottak. Gondoljatok bele például egy gyertyaállásba, miközben a tenger finoman, de kiszámíthatatlanul mozgatja alattatok a deszkát. Arról, hogy milyen érzés az álló gyakorlatokat végezni, nem tudok beszámolni, mert én ilyenkor komolyan vettem az oktató biztatását „válj eggyé a tengerrel”, és zsupsz, azonnal bele is zuhantam.

Legalább két jógaórával ért fel a legközelebbi városkába vezető a könnyed séta is, amely úgy indult, hogy felkaptattunk a sziklafal tetejére, onnan egy kicsit feljebb, aztán lejjebb, majd megint feljebb, ezt párszor megismételve egyszer csak elénk tárult egy igazi olasz kikötő város, a csodálatos Sant’Angelo.

De azért voltak más programok is, például a sziget körüli hajókirándulás, amelyre sikerült olyan hajót szerezni, hogy a legénysége az olasz vendégszeretet komolyan véve olasz ízekben, italban és tengerben fürösztött bennünket egész nap. A legmaradandóbb hatása az italban fürösztésnek volt, igazán romantikus körülmények között tettük meg hazafelé az imént említett hepehupákat.

Aztán elmentünk a sziget egyik büszkeségébe, a világ első welness központjába, amely tényleg úgy is nézett ki, de azért jól esett a vadregényes kertben a gyógyvizes zuhanyok alá állni, abban a hitben, hogy bababőrrel távozunk majd.

Amúgy eseményekkel telve, gyorsan teltek el a tábor napjai, és a többség, hamarosan már a hazautazáshoz készülődött, élményekkel gazdagodva, de lógó orral (de szívesen maradnánk még mi is) indultak hazafelé. 

Az első Amasole „hotpilates” tábor, Ischián

Mint az előző írásomban már jeleztem, az elsők között jelentkeztem a jógatáborba, közben egyfolytában rágtam Andi fülét, hogy miért nincs pilates tábor.

Talán ezt megunva, egyszer elejtett egy mondatot arról, hogy az idén először talán pilates tábor is lesz, hittem is, meg nem is. Aztán láss csodát, megjelent, hogy lehet jelentkezni a pilates táborba, amely szintén Ischián lesz, közvetlenül a jógatábor folytatásaként.

Naná, hogy azonnal jelentkeztem, mintegy meghosszabbítva a jógatábort, így nyolc teljes napot tölthettem ezen a csodálatos szigeten. Ezért lógott az orruk azoknak, akik nem jelentkeztek a pilates táborba, és öt nap után haza kellett menniük, csak a kemény mag maradt, akiket az elvállás pillanatában nagyon irigyeltek.

Szóval ott tartottunk, hogy elbúcsúztunk azoktól, akik hazamentek, miközben megérkezett a pilates tábor kicsiny, de lelkes csapata. Az első közös vacsora olyan volt, mintha akkor kezdtük volna a tábort, kisebb, de összeszokottabb csapattal.

A pilates tábor három napja igazi sporttábor volt. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy már az első este is lenyomtunk volna egy hot pilates programot, de másnap, és minden nap reggel a nappal keltünk, és étlen-szomjan azonnal végigcsináltunk egy erősítő edzést, majd este hatkor egy hot pilates órát, az utolsó reggelt is hot pilatessel búcsúztattuk. A gyakorlatokat Andi, és Adri is végig velünk tolta, sokkal jobb volt együtt szenvedni, inspirálóan hatottak ránk.

Szívből, örömmel vettünk részt az edzéseken, hiszen a jól megszokott, és az új gyakorlatok is egészen mások voltak a sziget bűvkörében, mint a Stúdió hot óráin. Pedig meleg ott is volt, de hát a lágy szellő, a tenger látványa, és illata (este már nem főztek ebédet) más dimenzióba helyezett mindent.

A nagy önbizalmunkat csak Lőwy Andris (akit azóta „Vendég Tanár” álnéven pilates oktatóként is megismerhettünk) lenyűgöző intenzítással végzett kardió gyakorlatai ingathatták volna meg, de inkább komolyan vettük az ezerszer elhangzott mondatot, „ne foglalkozz azzal, hogy mit csinál a szomszéd”.

Andi két alkalommal személyiség fejlesztő tréninget is tartott, amelyeken mindenki részt vett, és amelyek nagyon jók voltak. Meglepő módon őszintén tártuk fel érzelmeinket, múltunk máig tartó sebeit, a meghallgatott zenék által keltett érzéseinket, amelyek által valóban közelebb kerültünk önmagunkhoz és egymáshoz.

A szabadidőkben pedig élveztük a nap, a tenger és az olaszos vendéglátás minden ízét, zamatát, és egymás társaságát.

Szóval az a három nap is gyorsan eltelt, felszámolva a tábort, együtt indultunk haza.

De a tábor igazából talán sosem fog véget érni, mert azt átélteket a lelkünkben hazavittük. Ha a táborlakók összefutnak az Amasole Studióban, régi jó barátként üdvözlik egymást, valami cinkos egymásra kacsintással, milyen jó, hogy ott voltunk, milyen jó, hogy jobban megismertük egymást, milyen jó, hogy együtt voltunk.

Hát így telt az idei nyár számomra egyik legjobb programja, az Amsole jóga- és pilates tábor.

Ezúton is üdvözölve minden táborlakót és azokat is, akik most nem tudtak eljönni valamelyik tábora,

Zelenák András