Görcsös ragaszkodásaink elengedése

Konkrétan arról, hogy sok gyakorlónk van, aki Sole Hot jóga órán tetszése szerint a régi gyakrolatsor elemeihez nyúl vissza. Azokat gyakorolja, az Amasole által is alkalmazott, szakmailag preventívnek minősített, minden tanár által tanított, “új” mozdulatsor helyett, melyet immáron majdnem 3 éve bevezettünk a termünkben. A régi “bikramos” pózokhoz való, szinte dogmatikus ragaszkodás ideje világszerte lejárt jógastúdiók szintjén.

Szeretettel hívlak arra ebben az írásban, hogy nézzünk rá erre a jelenségre, egy másfajta szemüvegen át.

Fontosnak tartom azt is, hogy letisztázzunk néhány tévhitet, melyeket az elmúlt években vendégektől hallottam a témában. De előbb, néhány szó az újnak már nem nevezhető, preventív megközelítésű pózok mellett. Ezek a gyakorlatok:

• Biztonságosabbak
• Több ember számára elérhetők
• Nem a látványt, hanem a hatékony gyakorlást részesítik előnyben
• Ugyanúgy nyújtanak, erősítenek mint korábbi verzióik, csak derék kímélő módon.

Ezek tények. :) Lássunk más gondolatokat, melyek az éterben keringenek erről a mozdulatsorról.

1. Tévhit: Azért kellett megváltoztatnunk bizonyos mozdulatokat, mert már nem akartuk tovább fizetni Bikramnak a jogdíjat az eredeti gyakorlatsorért.

Az Amasole soha nem volt Bikram terem és soha nem fizetett egy fillért sem Mr.Choudhurynak semmiért. Más termek sem a pózok után fizettek, hanem a névért - branding okokból. Az Amasole mindig is egy szabad terem volt. :) Úgy és akkor változtat, ahogyan azt szakmailag indokoltnak és a legjobbnak látja a vezetőség. Továbbá fontos tudni, hogy az, ahogyan mi megváltoztattuk a Bikram sort, egyáltalán nem egyedi. Világszerte rengeteg stúdió alakította át a mozdulatokat, ki-ki a saját szakmai meggyőződése alapján. Ez egy nagyon nehéz döntés volt, mert egy világszerte népszerű gyakorlatsorhoz nyúltunk hozzá. Még Michele Pernetta is, aki 4 Bikram stúdió tulajdonosa volt Londonban és az elsőként hozta be a műfajt Európába. Többször konzultáltunk vele is arról, hogy mit, hogyan változtattak meg a termükben és miért. Kiderült, hogy ugyanazokat a fentebb felsorolt szempontokat tartották fontosnak ők is, amikor nevet és gyakorlatsort változtattak.

2. Tévhit: Az új gyakorlatsor túl könnyű. Ez egy szubjektív nézőpont. Én nem ezt tapasztalom vagy látom. Elképzelhető, hogy a régi mozdulatok között néhány, látványosabb volt. Könnyebb? Nem hiszem. Legalábbis nem igen látok olyan vendégeket, akik a kisujjukból kirázzák a pózokat.

3. Tévhit: Az én testemnek jobbak a régi pózok. Én személyesen egyetlen olyan esettel találkoztam eddig, ahol jobb volt a gyakorlónak a korábban alkalmazott típusú légzőgyakorlat a nyaka és a válla miatt. Ezenkívül azt látom, hogy a preventív és derék-barát megközelítésben kialakított, 3 éve általunk és világszerte más termekben is alkalmazott mozdulatok mindenkinek biztonságosak fizikailag. Ha nem önismereti és spirituális vonatkozásból tekintek erre a kérdésre, hanem fizikai síkon, akkor a következő a kifogásom és az aggodalmam: senki, azok közül, akik a “régit” szeretik jobban, nem gyakorolja azokat a pózokat helyesen. Véleményem szerint a rizikósabb pózokat, még rosszul is gyakorolni...aggasztó, hogy mást ne mondjak.

+1. Én a régit jobban szeretem!

És ezzel elértünk a lényegi részhez. Mert ez valójában erről szól: a régihez való ragaszkodásunk az észérveken túl is.

Egy pillanatra képzeld el velem a fűthető termünket az én szemszögemből. A hátsó sarokban állok. Minden gyakorlóra rálátásom nyílik. Halad az óra, egyik póz jön a másik után. Majd egy adott szakaszán a gyakorlásnak egy-két vendégünk hirtelen úgy dönt, hogy az instrukciókat figyelmen kívül hagyva saját preferált gyakorlásába kezd.

Nekem oktatóként ilyenkor az a megélésem, hogy mindegy mit mondok, mindegy hogyan fűzöm a mondatokat arról, hogy mi tesz jót a testnek és mi nem, hogy mi fontos vagy biztonságos ebben a pózban, ez a néhány gyakorló olyan helyen van, ahová a hangom talán elér, de a mondandóm nem számít.

Az, az én személyes kihívásom, hogy általában ez az első sorban állók között fordul elő, én pedig, amikor vadonatúj gyakorló van a teremben igyekszem érthetően és röviden megkérni hogy úgy csinálja a pózt, ahogy én instruálom, ne pedig úgy, ahogy azt maga előtt látja. Őszintén szólva kellemetlen és faramuci helyzet.

Tekintve, hogy szokásom rámutatni az “elefántra” a szobában, amiről nem szeretünk beszélni, a múltkor az egyik Shavasana ideje alatt, feltettem egy kérdést, amire természetesen nem vártam ott és akkor választ. Miszerint: Azok akik nyilvánvalóan szándékosan így gyakorolnak, nem gondolják-e úgy, hogy itt lenne az ideje esélyt adni az új asanaknak közel 3 év után?

Nem egy vendégünk a régi sor szerelmesei közül jógaoktató. Bennem, pedig kollégaként is felmerül a kérdés: mi a gyakorlás valódi célja? Mert, ha egy csoportos órán szelektíven válogatok abból, hogy mire hallgatok az oktató instrukciói közül és mire nem, ha csak azokat a pózokat gyakorlom amiket én szeretek és úgy, ahogy én szeretem, akkor véleményem szerint valahol útközben elveszett a jóga gyakorlás lényege.

A jóga, egy spirituális ösvény. A fejlődés, csiszolódás, egó feloldás és megdolgozás ösvénye. Ha megtagadom azt, ami próbára tesz, kihívások elé állít, talán még ki is zökkent jól megszokott világomból, akkor is jógázom? Vagy inkább arról van szó, hogy jógának nevezem azt a fizikai gyakorlást, ami jótékony lepelként körülöleli egóm kényelmes beidegződéseit?

Amikor bemegyek egy oktatótársam órájára gyakorolni, igyekszem követni minden szavát. Mert azért megyek el az órájára, hogy alázattal részt vegyek abban a folyamatban, ami az ő irányítása alatt a mi közös gyakorlásunkká válik. Ellenkező esetben felfűthetném a termet magam számára, hogy egyedül gyakoroljak.

Szeretném kihangsúlyozni - azon az órán is megtettem, ahol Shavasanaban feltettem a kérdést, melyre nem vártam választ - hogy szeretetből szólok ki a gyakorlók felé és most felétek is, egy másfajta nézőpontot felajánlva. Arra hívva bárkit, akit ez megérint, hogy adjon esélyt valami újnak az életében. Hisz megfigyelhető, hogy a matracon tanúsított viselkedésünk nagyban tükrözi azt, ahogyan a termen kívüli életünkben vagyunk.

Ezzel a mindannyiunknak szánt önismereti kérdéssel zárom soraim: Ha a jóga gyakorlása közben megtagadod azt, amit nyújtanak feléd, milyen más területen jelenik még meg a ragaszkodás merevsége az életedben? Készen állsz- e arra, hogy nézőpontot váltva, beengedd az újat, az ismeretlent?

Namaste, 

Ferenczy Andi